Fehér Bence

Búcsúlevél
Orosz Katalinnak

Verjen meg isten, miként engem is.
Akárhol van: mennyben vagy föld alatt,
mert összekapcsolt eltéphetlenül,
engem s téged, hazug s aljas rimát.
Nekem te lettél a daemonion,
s súgásod bajba vitt. Légy néma hát,

hamis daemonion, Orosz Katim.

Tükör leszek, hogy lásd holt lelkedet,
mi szép volt, mint tűz, s lett rút, mint salak.
Ne fuss igazságom elől: minek?
Ellökted már, s lett isten ajkain
az igazság átok — rád mondom azt,
s örvendj: nekem fáj jobban, mint neked,

hamis daemonion, Orosz Katim.

Halld hát, s tudd: úgy fáj, hogy meg is fogan.
Szülj szeretődnek torzszülötteket,
s tápláljad őket tejszín kebleden.
Száz évig élj és semmit ne feledj,
mindennap lásd, mi voltál és mi vagy.
Kárhozott vagy, mert jóért rosszat adsz,

hamis daemonion, Orosz Katim.

Örök magányban várj, s tudd: nincs mire.
Csak hemperegj nyáladzva bárkivel,
nem ért meg más, és nem felejtek én.
De tőlem sem kaphatsz bocsánatot,
ki bennem megtagadtad önmagad,
jóból-nőtt rossz: neked nincs visszaút,

hamis daemonion, Orosz Katim.

Neked már semmi nem maradt, tudod.
Mikor elástad a tálentomot,
kiástam én, s most égbe felviszem.
Én halni indulok, és élni te,
s ha van isten mennyben vagy föld alatt,
ő tudja, hogy nekem lesz jobb sorom.



Imádság
Orosz Katalinért

Ma vagy tizennyolc éves, Édesem.

Ma még szeretlek, add kezed,
s térdeljünk az Öreg elé,
bocsásson meg nekem s neked,
kik törünk kárhozat felé.

Én nem akarom, nem, nem, Édesem!

Megtörni tested s lelkedet
bosszúból, mert te meggyaláztál,
eldobtad gyermek-szívedet
és én gyermek-szívem tapostad
és a Szent Lelket káromoltad —
jöjj, jöjj vissza, ma még lehet!

Gyengéd szeretnék lenni hozzád, Édesem.

Ultimum adoro te, carissima,
nocte atra, lingua multifaria:
recordare, haec est dies ultima!
Ni respondes, hora imminet,
galli vox mea te monet,
poena aeterna adultam manet!

Mért, mért nekem kell tennem, Édesem?

ﺎﻤﻟ
أﻧﺎ ﺍﻣﺮؤ وﮐﻨﺖِ ﺍﻣﺮأة؛
ﺃﺮﻓﺎﻏ ﷲﺍ ﻥﺎﮐ ﺎﻣ ﻂﻘﻓ ﺎﻨﻟ
Gott liebe dich — ich liebte dich so lang,
ich gab dir meinen Schatz, meinen Gesang.
Gib mir und Gott zurück die Gab',
erwachse nun, heut ist der Tag.

Ma, ma kezdj mindent újra, Édesem.

ati seχ-c amve esl-em zaθrumiσ
avilσ : trinθ minpi ais apa enaσ :
Eι̉ μὴ γυνὴ μου̃, ι̉́σθ’ α̉δέλφη,
ει̉ μὴ ού̉τως, ζω̃ον α̉νθρώπινον,
ο̉́πως σ’ α̉πὸ του̃ Σατανα̃ ρύωμαι,
ως ε̉κ σεισμου̃ τέκνον σωζόμενον.

Mert ma a föld dől össze, Édesem.

Kérlek — s tudom, hiába:
elindulsz a halálba,
ma van a napja, már ma,
ó bűnös gyermek-árva.
Átkom vár s átkod engem,
nincsen, aki megmentsen.

Hadd mentselek meg tíz körömmel, Édesem!

That is the last, the lonesome night,
decision 'twixt Treason and Right,
the Outer Darkness and the Light:
you're eighteen on this fiendish height — —

Félek, elhagylak ön-piszkodban, Édesem...

Mais je crains aussi bien,
que je ne te laisse jamais pour rien,
tu es la mienne toujours, et moi, je le tien,
fuis! je te porte ta mort, si je viens!
C'est le jour ultime pour fuir dans la nuée,
fuis, ou je te tuerai, bien-aimée!

Félek, pokolba is követlek, Édesem...

S utólszor kérlek, hogy válaszd a Jót —
nincs már tovább — dehát minek is kérlek —
előbb e világ fundámentománál
Istennél volt vétkünkre az ítélet.
Ki volt a bűnös, te vagy én — az Isten
se tudja, s most jelentősége sincsen.

Úgyhogy bocsánatodat kérem, Édesem,

és kérj te is bocsánatot,
ma még szeretlek, még lehet,
holnap — átok itt s átok ott,
két felnőtt, két elkárhozott;
de ez a nap még a tied.

Ha nem — megátkozlak s megöllek, Édesem.


Magyarázatok:
(nemsokára várhatóak!!) ati seχ-c amve esl-em zaθrumiσ
avilσ : trinθ minpi ais apa enaσ :
Etruszk nyelven. Szószedet és nyelvtani magyarázatok:
ati 'mater'; seχ 'filia'; -c encl. '-que'; am- 'esse'; -ve fingit participium coniunctum;
esl-em zaθrum 'undeviginti'; -σ/iσ S/G.; avil 'annus' (Gen. temp.);
trin- 'orare'; -θ imperat.; mi 'ego'; -n S/Acc. pronominum; -pi postpositio 'pro'?; ais 'deus'; apa 'pater'; enaσ 'noster'?