Kevesen veszik észre, hogy mikor magyarul beszélünk, kétféle e hangot használunk: egy zártat (ë) és egy nyíltat (e). Sokszor emlegetjük, hogy a magyarban aránytalanul sok az e hang, és ez kissé egyhangúvá teszi: hát íme, ez a magyarázata, és ez a megoldás is, mert ha valaki szépen, hallhatóan meg tudja különböztetni a kettőt, az máris megszüntette az egyhangúságot.
Csakhogy ezt nem mindenki tudja ösztönösen, és aki nem, az hol tudná megtanulni? Hiszen ezt iskolában nem oktatják. Egyáltalán meg lehet tanulni?
Természetesen minden megtanulható, és a két e nem is nehezen. Csupán a szótövekben kell megjegyezni, mikor melyik van, mert a ragozásban már teljesen szabályosan, néhány egyszerű szabály alapján következnek. (Legegyszerűbb megjegyezni: az -o- hang magas párja a zárt -ë-, az -a- hangé a nyílt -e-.) Ha sokat látod leírva, önkéntelenül megjegyzed, és néhány próbálkozás után már beszédben is tudod alkalmazni. Ezért aztán én lehetőleg mindig használom a két különböző betűt, nem magamnak, mert én már nélkülük is látom belül, hanem annak, akinek van még mit gyakorolnia. Ajánlom, hogy ti is lehetőleg minél többször írjátok, és az itt következő oldalakon nézhetitek és gyakorolhatjátok is - ahogy egyre többet telepítek, egyre könnyebben.
Mellesleg, a szövegeket önmagukban is megéri elolvasni, nekem legalábbis nagyon kedvesek.

Két ëgyforma cápafog
Humoros bűnügyi regény, diákoknak
(2. rész)
(3. rész) - - - (4. rész)

VERSEIMBŐL Főnixmadár Asszonyokról ....... Etyeki Zsoltárok .......
Régi dalok Borkáról
....... Endymion álmában beszél .......
XXI. század ....... Emlékëk volt szerelmünkről

válogatás más, újabb és régibb versëkből

Novëllák
Hatalom ... Szilvesztëréji álom ... Ëgypërcës 2004.
Önkormányzó — dokumentumregény egy hallgatói önkormányzat történetéről 1990–1994.
Három választás Magyarországon (részlet)
További néhány részlet a több, mint 50 fejezetës műből
Ének az égig érő fának kivágattatássáról
avagy Rosseb királynak históriája –
ëgy igën különös, régimódi históriás énekből
1. rész ... 2. rész ... 3. rész ... 4. rész ... 5. rész

A továbbiakban újabb részletëk is fognak következni!
Kevesen vëszik észre, hogy mikor magyarul beszélünk, kétféle e hangot használunk: ëgy zártat (ë) és ëgy nyíltat (e). Sokszor emlëgetjük, hogy a magyarban aránytalanul sok az e hang, és ez kissé ëgyhangúvá tëszi: hát íme, ez a magyarázata, és ez a mëgoldás is, mert ha valaki szépën, hallhatóan mëg tudja különböztetni a kettőt, az máris mëgszüntette az ëgyhangúságot.
Csakhogy ezt nëm mindënki tudja ösztönösen, és aki nëm, az hol tudná mëgtanulni? Hiszën ezt iskolában nëm oktatják. Ëgyáltalán mëg lëhet tanulni?
Természetësen mindën mëgtanulható, és a két e nëm is nehezen. Csupán a szótövekben këll mëgjegyëzni, mikor melyik van, mert a ragozásban már teljesen szabályosan, néhány ëgyszërű szabály alapján követkëznek. (Legëgyszërűbb mëgjegyëzni: az -o- hang magas párja a zárt -ë-, az -a- hangé a nyílt -e-.) Ha sokat látod lëírva, önkéntelenül mëgjegyzëd, és néhány próbálkozás után már beszédben is tudod alkalmazni. Ezért aztán én lëhetőleg mindig használom a két különböző bëtűt, nëm magamnak, mert én már nélkülük is látom belül, hanëm annak, akinek van még mit gyakorolnia. Ajánlom, hogy ti is lëhetőleg minél többször írjátok, és az itt követkëző oldalakon nézhetitëk és gyakorolhatjátok is — ahogy ëgyre többet telepítëk, ëgyre könnyebben.
Mellesleg, a szövegëket önmagukban is mëgéri elolvasni, nekëm legalábbis nagyon kedvesek.




Ha a kétféle e-ről többet akarsz olvasni, és szakirodalmat találni hozzá, nézd mëg ezt az oldalt: http://barczi.uw.hu