Kedves verseim - saját fordításomban
41-50.

ZEAM DECORTICANDO
Iohannis Arany



Crepat ignis, procul ardet per agrum,
Rubicundus volat fumus in altum,
Frutices dum per nonnullas
Laruales tendit umbras,
Vide circa villularum
Pueros, puellas pulchras.

"Propere, heus! pensa ibi magna: citatim!
Neque famas decet ferre globatim.
Ubi prima est zea rubra,
Erit autumno ea nupta.
-- Alite ignem! flamma flagret;
Puer, ignis 'st tibi cura.

Speciosa, at orba erat Dalos Eszti.
Operi nondum adolevit agresti;
Nimi' suevit cum dolore:
Radiis rubra, adusta ore,
-- Gelida est nox, asper ventus! --
Latus flectens cum labore.

Latus artum gracile haud falx refregit,
Neque arista tenerum pedem ademit;
Rubet, arva ut pretiosa,
Facie integra et mammosa,
-- Plena luna nunc oritur --
Bene tota est speciosa.

Tuba Ferkó est ibi pastor cum ` agno:
Edit agnus taenias vili in stagno,
Dolet ipse... quid rei fit?
Tibia flet, usque pipit,
-- Agitat vulpem, ehem, ` Argus! --
Comes Esther Dalos sic it.

Dalos Eszti -- solita est prata inire,
Uti mestrix miti in herba dormire.
Grege servum somno addicto
Cubitu ilico it relicto,
-- Crepitum apri per virgulta! --
Facias id cave virgo.

Tunicam albam rubi, acanthi rescindunt,
Rubidum sanguinem aristae profundunt;
Vaga uti larva, ecquo vadit,
Sopor omnes si occupavit?...
-- Cadit astrum quanta nunc vis! --
Cave virgo facias id.

Tuba Ferkó -- hunc ager ille fatigat,
Abiit, nec tibia eius quiritat;
Dalos Eszti haud comitatur,
Pallet, cantat, lacrimatur:
-- Male rorat, pluit usque --
Cui notum est, quid queratur?

Vagat agris, magno errat cum labore,
Peragit non ullum opus cum decore;
Mora nocte -- die languore --
Sola suspiria corde:
-- Age pensum, strepitum det! --
Dari lectum mollem morte.
Glomeratur nebula autumni exorta,
Zea carpi est Vetusalinae adorta;
Dalos Eszti it non ad prata:
Sede ad Manes it translata;
-- Audin cloccam Lombár magnam? --
Neque sit cuiquam obiurgata.

Tuba Ferkó gradum multo post vertit,
Dalos Eszti misere exisse sentit;
Mala tempora aut sunt pulchra,
Vagat usque per sepulchra:
-- Mala crux! an noctuam audis? --
`Saxo iacet hic reclusa.'

Iacet ipse non Ferkó per cubile,
Micat luna, somnulentus it ille;
Numeri flant, cantat in quîs
Dalos Eszti de longinquis:
-- Fuge dormire! hanc videbis --
`Veni' cantas? `ades' inquis?

Cito, Ferkó feni acervos incurrit,
Neque cessans sublimem vici in turrim it;
Neque nisu it obviam illis,
Quid hoc? vertigo in ocellis...
-- Media est nox, clocca tinnit,
Sati' dictum est de fabellis. --"

Pueri flamma ocquiniscunt restincta
Pelle -- pallaque puellae ` amicta;
Poli in alta regione
-- Ene velo, stragulone
Volitanti? -- numeri flant,
Abeunte subulone.

LXI. SZONETT
Francesco Petrarca



áldott lëgyën napja s hónapja, éve,
Év- s napszaka, órája s pillanatja,
Tája s helye, hogy szëmëd villanatja
Bilincsbe vert, mihelyt léptem elébe;

S áldott a drága bú, mely kötelébe
Ámornak lelkëm első ízbe' hajtja,
S az íj s a nyíl, mely átüti s áthatja,
S a seb, mely ér a szívem közepébe;

Áldott, mit szétszórtam, a hang, a rím,
Mellyel Úrnőm nevét mëgénekëltem,
S a sóhajok s a könnyek s vágyaim;

S áldott lëgyën, mivel hírét növeltem,
Mindën papírom s gondolataim:
Mind róla szól, nëm ismer mást a lelkëm.

TÖREDÉK
Robert Burns



Pap vagyok, ha jaózan vagyok,
És vitéz betintázva. Jaj!
Király vagyok, mindën vagyok
Cigánylyánnyaa cicázva. Jaj!

KÓRUS. Ződell a káka, jaj!
Ződell a káka, jaj!
A lyánynak lőcstartója van,
Az özvegyëknek árka, jaj!

Mikó gyütt, öreg estve vót,
Be szíp vót, gyönyörűm! Jajaj!
A kendőm ëggyik kezibe,
Másikba bögyörűm. Jajaj!

KÓRUS.
Ződell a káka...

Eláll szavam -- eemék? nëm ám!
"Bim-bam" -- szivem danája. Jaj!
Fílre a szërtartást, babám!
Jaó játík vót ****ja. Jaj!

KÓRUS.
Ződell a káka...

(Nagy rész hiányzik.)

CARMEN BARBARICUM
Versio ex lingua Ligurica adhuc ignota
Alexandri Weöres


Nidus lupi, antrum venti
quor non servasti memet
quor non adiuvisti memet
ne saxo tegerer!
eheu!

Lacrimis lavi tete
crinibus tersi tete
sanguine alui tete
semper amavi tete!
eheu!

Tuum arvum acanthos creet
tua bos lac cruentum paret
tua uxor ne gnatum educet
tibi pater funera det!
eheu!

A KLASSZ HAVËR BALLADÁJA
Ezra Pound

Mondá Zëlótës Simon
némelly időre Kërësztrefeszítés után


A legklasszabb havërunk odalëtt
A papok miatt a bitón?
Ja, szerette az edzëtt férfiakat
A nyílt vizekën s a hajón.

Miko' gyöttek s elvitték a Fiút,
Mosolygott, szívviditón:
"Hadd mënjenek ők! mer' az átkom elér" --
Aszondja a Klassz Havërom.

Ja, magas lándzsák hëgye közt vezetëtt,
S nevetëtt gúnyos-szabadon:
"Akkor nëm vittetëk el, mikor
Ëgyedül jártam az uton?"

A vörösbort rá emeltük -- a' volt,
Hej, utolsó alkalom;
Nëm impotens pap a Klassz Havër,
Férfik közt férfi bizon!

Láttam, hogy százat elűz, kötelét
Csapkodván szabadon,
Mer' zálog és pénz tornyosodott
A szent magas udvaron.

Asszëm, nëm őrzi mëg őt a könyv,
Írják bármily ravaszon,
Nëm volt papiruszmoly a Klassz Havër,
De a tengërt bírta nagyon.

Ha azt hiszik, elkapták Havërunk,
Hülyék fëlsőfokon.
"Mëgyëk, ünnepëlëk -- szólt Klassz Havërunk --,
Bár ottveszëk a bitón."

"Láttátok, gyógyul a béna, a vak,
Holtaknak az éltët adom,
De nagyobbat láttok -- aszondja --: hogy
Hal ëgy kemény gyerëk, azt mutatom."

Isten fia volt, de aszondta, lëgyünk
Testvérei, Klassz Havërom.
Láttam, hogy előtte ezër berezelt.
És láttam őt a bitón.

Mikor átszögezték, szót së szólt,
S folyt vére meleg-szabadon,
A karmazsin ég kutyája csaholt,
S neki jajja së volt sëhon.

Láttam, hogy előtte ezër berezelt
Galiléai dombokon,
Vinnyogtak, s mënt köztük, szëmibe
Tengër-színű nyugalom.

Mint ár, amelyën nincs átkelés,
S veri szél szabadon, szilajon,
Mint ár, két gyors szava mit lënyomott
Gënëzárëtnél a tavon.

Szél s tengër párja a Klassz Havër,
S úr volt a férfiakon;
Asziszik, mëgölték Havërunk?
Hülyék mindënkoron!

Láttam, mézet kajált, miután
Szögek átverték a bitón.


CYCLOPS
Alekszandr Szergejevics Puskin


Nyelv s értelëm ëgyszërre mëgvész,
Míg rátok ëgyetlen szëmëm néz,
Néz főmből ëgyetlen szëmëm.
De úgy rëndëlné bár a Végzet,
Szëmëm bár volna száz nekëm,
Mind, mind rátok tekintenének.


NENIA SERA
Attilae József



Triginta sex graduum febri semper
mi ardenti non faves,
mater! primo nutu morti volenter
accubuisti, ut prosedae leves.
Te coniectare ex feminis venustis,
autumni conor leni rure maesto,
scioque nil morae mi, sicut ustis
flammâ spíssâ, esse praesto.

Szabadszállás postremo ivi usque pagum
fine militiae,
totum per mixtum Aquincum et complicatum
stabant tabernae pane vacuae.
In sacco milium portans, solanum,
trans summum tramen corpus stravi pronum,
tibi indagavi pullum -- me obstinatum!
Tu nusquam eras locorum.

Mihi abstulisti, vermibus dedisti
mammas suaves tuas.
Solata es filium et castigavisti
verbis cunctis fingens mendacias.
Flatu ius temperasti, miscuisti
dicens: "Vora, mihi ut, care, augeare!"
Tua opust labra -- qui me decepisti! --
nunc pinguem humum gustare.

O devorassem te!... Mi tua cena
lata est -- an volui?
Cur dorsum curvasti super aena?
Ut ima in arca posset erigi?
Iuvaret me, si rursus verberares!
Nunc gauderem reversis, ecce, verbis:
o vana, non esse incassum putans res,
o umbra, cuncta perdis!

Fraudatrix maior, quam quodcumque scortum
fallens frustransque spem!
Clam dereliquisti tuorum amorum
lamentis partam vividam fidem.
Poena fide tu! es cuncta, quae adulando
donaras, refurata hora imminente!
Audin gaudere filium exsecrando?
Me, mamma, reprehende!

Gradatim lux adfulget clara menti,
mythus evanuit.
Amori matris filio adhaerenti
quam stultus sit, postremo apparuit.
Omnes decepti erunt a matre parti
sic seu qui ipsi fraudem periclitentur.
Rebelles bello, reconciliati
ex pace morientur.

ÁRNYÉKMËNYASSZONY
John Ronald Reuel Tolkien



Volt ëgy embër, úgy élt magában,
nap napot követëtt,
ült kőszoborként, némaságban,
s árnyékot nëm vetëtt.
A hóbagoly fejére ülve
télën -- a hold sütött --
nyáréjig csőrét köszörülte
halottnak híve őt.

Jött ëgy szürke ruhás lëány
fénylő alkonyatba':
virágfonat csillant haján
s mëgállt ëgy pillanatra.
Fölébredt, mintha szikla kelne,
átkát a lány fëloldta;
húsát, testét forrón ölelve
árnyát magára vonta.

A lány nëm sétál már soha
nap, hold, csillag alatt;
a mélyben él, hol éjszaka
nincs, nincs már sëmmi nap.
De évente ha fëlfëdik
titkuk barlang s a hëgy,
ëgyütt táncolnak hajnalig,
és az árnyékuk ëgy.


ÉNEK A LOVASRÓL
Federico García Lorca



A hold feketéllik,
a zsiványok holdja,
s sarkantyu-zenéik.

Fekete lovacska.
Merre tart, hátán lovasa halva?

...Sarkantyuja élit,
elejti a gyëplőt,
meredten ül végig.

Të rideg lovacska.
Kés-virágnak micsoda illatja!

A hold feketéllik,
a Sierra Morena
hëgyoldala vérzik.

Fekete lovacska.
Merre tart, hátán lovasa halva?

Az éj ösztökéli,
véknyát csillagoknak
sarkantyuja éri.

Të rideg lovacska.
Kés-virágnak micsoda illatja!

A hold feketéllik,
ëgy jajszó! s a szarvát
tűz ökleli égig.

Fekete lovacska.
Merre tart, hátán lovasa halva?


FLAMMA
Ladislai Nagy


Flamm'
eximia,
palpitans stella valida,
tu machinas cura accendendas,
compelle, ne solas tenebras
grave portent ut onus,
flamm'
eximia,
radices mundi, ingenia,
floribus imple avis cruentas,
dum dicant, quid datum sit fato,
non osse in pulverem cremato,
verbo est vigilanti opus,
flamm'
eximia,
glaciem arcens laetitia,
ne sinas senes fiamus
animi quisque barbatus
gelu sobrio pensatorum,
per propolas proditorum,
veste fer rubra Nympharum
altum in vetitum volatum,
chorum in rubrum, aeternam nivem trans,
regina Iuventas,
flamma!