Kedves verseim - saját fordításomban
51-60


BAGAUDAE SIC LOQUUNTUR
Andreae Ady

Nil, sodalis, mea refert,
Lupone, diabolone
Edamur: certe edemur.

Vel urso edemur, nil refert,
Triste et vetus id est, casu
Deligi, a quo voremur.

Et id triste est, et nil refert,
Non monitos bona forte
Nos fati, ne ederemur.

Nil, sodalis, mea refert,
Di curent, nilreferuli
Nos stulti a quo voremur.



DE PROFUNDIS
Georg Trakl


Itt tarló nyúlik el, hull rá sötét esőlepël.
Itt van ëgy barna fa, magányosan áll.
Itt szél van, sustorog, üres kalyibák körül --
De gyászos ez az este.

A tanyák körül
A csöndes árva lány szëd még pár maradék kalászt.
Tágra nyílt aranyszëme az alkony fényét issza be.
Öle várja a mënnyei vőlegényt.

Kedves testét
Mëgleli majd hazatérő pásztor.
Bozót mélyén rohad.

Árnyék vagyok én, a sötét falukon túl.
Isten csöndjét
Ittam a berëkben a kútból.

Hideg fém homlokomra rátapos.
Szívem pók keresi.
Itt ëgy fénypászma, amely számon kihuny.

Az éjjel ëgy fenyérhëz értem,
Csillagporral s tele volt szeméttel.
Mogyorófa közt
Kristály-angyal csilingëlt vissza.


I. KÖNYV 11. ÓDA
Q. Horatius Flaccus

Azt të fël në kutasd + tudni tilos +, hogy nekëm és nekëd
mily véget hoz az ég, Leuconoë, s hagyd babylóniak
számításait is. Mennyire jobb tűrni, akármi lësz!
Vagy még Iuppiter oszt több telet is, vagy csak a mostanit,
mely most szétveri a fëlmeredő habkövek ostromán
a tyrrhén vizeket. Légy okos, és fejtsd lë a bort, s reményt metsszél vissza: időnk oly kicsi. Míg szólsz, az irígy idő
elfut: hát szüretëld ezt a napot, s holnapiban në bízz.


IN PALMA FREMENTI
Nicolai Radnóti

In palma insiderem
laetissimus frementi,
pressus carne in trementi
caelestis spiritus.

Inter doctas sederem
in fronde simias,
vox quarum incideret mi,
ut imber emicans,

Quarum cum discerem,
concentarem modum,
admirarerque laetus
nasum aeque ac podicem
caeruleum.

Immensus sol flagraret
silvam obsessam super,
pudore gente pro
humana caperer;

Simiis concors essem,
nam mente adhuc valent hae, --
fors si essem simia,
daretur gratia
et mi mortis honestae.


SANZON
Oscar Wilde

Aranygyűrű s galamb, fehér,
Ajándékod lëgyën,
S szerelmednek kendërkötél,
Hogy ëgy fára tëgyem.

Elefántcsontház vár rëád
(Fehér rózsával dús az ág).
Rëám szűk ágy, mely nyugtot ád
(Fehér, fehér bürökvirág).

Ó vörös rózsa, mily csoda
(Rád mirtusz s jázmin ága ring).
Rám cipruslomb hajlik s ruta
(S legszëbb mind közt a rozmaring).

Ëgy kézre három szeretőd
(Zöld fű nő holt embërën).
Három lépés homok beföd
(S liliom fejemën).


67. PRIAPUSI VERS
Ismeretlen szërzőtől

Elnézést, de paraszt vagyok és szám is tanulatlan:
csak termést, könyvet nëm mazsoláz sohasëm.
Durva vagyok, hanëm annyit hallom, uram hogyan olvas:
végre Homérosnak már tudom énekeit.
Nála κεραυνός ez és ψολόεις de karó s pësëlő itt.
κουλεός a testrész, melyből a kula jön.
Lám csak, μερδαλεος-nak hívja a piszkosat, és ki
hátulról mered a lébe, a farka szaros.
Nos, ha a trójai f*** nëm këll a lakóni p***nak,
nëm lëtt volna miről zëngeni énekeit.
Hogyha a Tantalides f***a nëm lëtt volna oly ismert,
vén Chrysesnek lëtt volna panaszra oka?
Társától ugyanő hurcolta a zsënge lëányt el,
hogy maga élvezze Aeacides örömét,
míg a pelethronius lanton gyászéneke pëngëtt
annak, s mint a húr, ő maga is kifeszült.
Nëmde a hírneves Íliasz így indult, e haragból,
nëmde a szent költő éneke innen eredt.
Másik téma: hogyan bolygott lelëményës Odysseus.
Hát az igazság az, mindig a farka után.
Olvasd józanul: itt a gyökér, melyből aranyág nőtt,
"úgy nevezik, mólü": hát ez a mólü a f***.
Olvastuk: Circe s Atlasnak a lánya, Calypso
kérte a Dulichium nagy fia nagy fütyijét;
Alcinousnak a lánya is ennek nézte csodálva,
lombos az ág, tagját mégis alig fëdi el.
Mégis az ő kis öregjéhëz sietëtt haza, nékëd
járt az eszébe' p***d, Penelopea, csupán,
míg të olyan hűen vártad, hogy már lakomára
jártál, és tele volt már szeretővel a ház.
És hogy mëgtudjad, ki ezëk közül a legerősebb,
ajztad kérőid, szólva ilyen szavakat:
"Jobban Ulixesëmnél még soha sënki sëm ajzott,
bármi a célja, akár technika vagy nagy erő.
Őneki vége; feszítsétëk ti mëg úgy, amilyennek
én tudom a férfit -- férjemül azt akarom!"
Penelope, eszërint tetszëttem volna (de sajnos
akkor nëm voltam még kifaragva) nekëd.


HESPERIS
Alexandri Weöres

Cristula, Cristula saltat,
Tibicini cuő rana
Angelicumque chorum inter
Est fidicenque cicada.

Cristula, Cristula ludit,
Carmine aprum imbuit alis,
Pollicita oscula ridet
Vecta umeris volitantis.

Cristula, Cristula Eoâ
Moenia struit sibi nube,
Aula referta Cabirúm
Est domini hospite pube.

Cristula, Cristula fessa
In folio sita sicco
Helicibus comitata
Dormitat in vepre spisso.


JÓ ÉJSZAKÁD NË SZELIDEN FOGADD
Dylan Thomas

Jó éjszakád në szeliden fogadd.
Tombolna, égne nap végén a vén;
Őrjöngj, őrjöngj, ha a fény elapad!

A bölcs tudja, jogos éjben marad
Végül, mert nëm szólt villám benne s fény.
Jó éjszakát nëm szeliden fogad.

A jó sír, nincs több hullám, fényt nëm ad
Gyarló tëtte táncolva zöld vizén.
Őrjöng, őrjöng, ha a fény elapad.

A vad dalolt s kapdosta, míg szaladt,
Napját -- most jön rá, kínlódott szëgény.
Jó éjszakát nëm szeliden fogad.

A komoly haldokolva pislogat,
Lëhetne víg meteorfény vak szëmén.
Őrjöng, őrjöng, ha a fény elapad.

S apám, të, ki a bús magasba' vagy,
átkozz, áldj, vad könnyeddel, kérlek én,
Jó éjszakád në szeliden fogadd,
Őrjöngj, őrjöngj, ha a fény elapad!


ËVËLIN KISASSZONYNAK
Paul Verlaine

Ëvëlin + hisz ez becézve
Éva, kicsinyítve mása,
A szivünknek örömére
Mindën bája, mindën álma.

Hisz még rövid ifjusága
Az imént került elénkbe,
Ami nő és nőtt sokára,
S a nőben borul teljébe.

S mire is jó a szonettëm?
Egész pici vagy të még,
Korod ad virágfüzért.

Víg korodnak ismeretlen,
Csak mi tiszta s isteni...
Nevess, Ëvëlin, kicsi!


Canticum vulgare Ungaricum

Ad rivulum est meum pecus,
Sex tribus sunt parti ovibus,
Habeo agnos, oves large,
Licet, vitula, amare me.

Non sum natus ex hoc loco,
Nunc veni de Barbarico,
Veni, amores, tete visum.
Heu! languore me peresum.

Ob hoc solum cor lamentat,
Te aliena manus tentat,
Longe oculi mei spectant,
Maerores me ad mortem vexant.